A legfontosabb dolog, amit meg kell tenned, ha meg akarod érteni a másik nemet!
Egyik nap felhívott az egyik diákom, aki végre kilépett a komfortzónájából, elkezdett randizni és emberek közé járni. Azt kérdezte, hogy mitől lehet az, hogy egyik nap, mikor még találkoztak a nővel, aki tetszik neki, kedves, aranyos volt vele, ma meg alig szólt hozzá, most mi a fene ez?
Elgondolkoztam majd a következőt válaszoltam: "Nézd, két dolgot tehetsz a nőkkel kapcsolatban. Vagy becsavarodsz a hülyeségeiktől, és mérgezed magad haraggal, azokért a dolgokért, amit a Te férfi logikád nem tud felfogni, vagy megpróbálod őket elfogadni.” Gyakorlatilag ez az első lépcső, hogy felteszed, hogy ok, most elkezdem megismerni a nőket és bármi is derül ki róluk, azt feltétel nélkül elfogadom. Ha nőként hasonló problémád van a férfiakkal, amit a te "női logikád” nem tud elfogadni, a tanácsom ugyanez. Egyszer anyám azt mondta, túlzottan idealista vagyok. Igaza volt. Tényleg az vagyok. Azt gondolom, hogy a világ igazságos elvek és ideálok szerint működik. Hogy amennyit adok, ahogy hozzáállok a dolgokhoz, azt fogom centről centre visszakapni. Most megkérdezem, ha így lenne, akkor lenne értelme annak a szónak, hogy izgalom? Hiszen az Élet néha olyan pofonokat ad, amit úgy érzünk, hogy nem érdemlünk meg. De ad olyan ajándékokat is, amire szintén nem szolgáltunk rá. Tehát valahol az egyensúly mégis csak visszaáll. Azonban az idealizmusba ez nem fér bele, valahogy a realitás talajáról szemlélve a dolgot érdemes elgondolkodni azon, hogy meg tudom e azt tenni, hogy felhívom mondjuk az Istent, hogy: "Szevasz Uram! Figyelj, tudom, hogy a Nőt olyannak teremtetted, aki nem vonzódik a nyálas, félénk, túláradóan érzelmes férfiakhoz, hanem a dominanciát, a magabiztosságot értékeli szexuálisan, de mi lenne, ha inkább átalakítanád őket, megoldható valahogy?” Ezt sajnos nem lehet megoldani. Úgy, ahogy azt se, hogy, ha mondjuk nő vagy és felhívod szintén az Istent, hogy: "Hello Uram! Tudom, hogy a férfit egy bunkó, érzéketlen, sörvedelő, focimeccset bámuló majomnak teremtetted, akinek a legfontosabb az, hogy legyen egy otthoni kedves gondoskodó felesége, aki megnyugtatja, ha hazaér a csatából, de mi lenne, ha inkább olyanná alakítanád, aki pontosan olyan, mint, ahogy én elképzeltem?” Szerintem Neked sem fog ez sikerülni. Nyilván általánosításokba sem érdemes esni. A férfiak durván 10%-a olyan kategóriába tartozik, akit lehet akár focimeccset nem bámuló, érzékeny, lelkizős csoportba sorolni. Talán fontos elmondani, hogy a 10%-ban lévő csapat nagy része homoszexuális. Nálam az egyik legkeményebb életfeladat az volt, hogy magamba kalapáljak némi határozottságot, dominanciát, mert mondjuk így, eléggé híján voltam ennek. Tehát arról beszéltem, hogy a legfontosabb, hogy először is el kell tudnod fogadni, hogy egy nő olyan amilyen, ahogy egy férfi is férfi, olyan, amilyen. Nem tudod őket megváltoztatni és ne is akard, mert nincs hozzá jogod. De itt van egy fontos különbség. Nem egyenlő ELTŰRNI és ELFOGADNI valakit, illetve valamit. Mondok egy példát. Tegyük fel pasiból vagy és elkezd hisztizni a barátnőd, mert valami felkavarta. OK, odáig már eljutottál, hogy igen beláttad, a nők hajlamosak erre, nem kezded el ezért baszogatni, nem ugrasz neki, hogy hagyja már abba, minek kell így viselkednie. Beláttad azt is, hogy ők máshogy élik meg a dolgokat, de legbelül azért rohadtul bosszant az egész szituáció, és ha megtehetnéd, azért jól elküldenéd a francba azért, hogy mi a fenéért kell úgy hisztériáznia, mint egy hülye picsának. Nohát, ezt hívják ELTŰRésnek. Ez még nem elfogadás. Az elfogadás azt jelenti, mikor egy ilyen helyzetben elkezdesz azon mosolyogni például, hogy milyen dinkák is a nők, amikor így viselkednek és ez tulajdonképpen mennyire aranyos és vicces, miközben persze azt is tudod, hogy a nők hajlamosak erre és ezen nem tudsz változtatni. Fordított esetben nőként hasonló szituáció lehet, mikor valamivel a párod megbánt, te megsértődsz, ő ezt nem veszi észre és te fújod magad tovább, hogy "Hello, nem tűnt fel, hogy megbántottál?” Vagy akár az, hogy este elkezded neki mondani a problémáid és ő meredten a TV-t bámulva, egyre ingerültebben válaszol, mire te duzzogva elvonulsz a sarokba. De jó példa lehet egyszerűen az is, hogy kézen fogva sétálva az utcán szép szerelmed egy manöken nő seggét bámulja meg. Nahát, nem lenne a lelkednek kifizetődőbb egy jót kuncogni, hogy milyen primitív és egyszerű módon tudják látni a férfiak a világot és ez mennyire poénos néha? Nos, igen vannak férfiak, akiknek van radarjuk ezekre a jelekre, de írtam, az ő számuk kb. 10% és a nagy részük meleg. A legtöbbjük, aki pedig nem az…, valld be magadnak őszintén, kedves női olvasó, mi a vonzóbb egy olyan férfi, aki megy előre (néha talán kicsit kegyetlenül is) és szerzi az erőforrásokat azért, hogy eltartson Téged és a családod, hogy megvédjen Téged, vagy egy olyan, aki már abból is hatalmas lelki katasztrófát csinál, hogy véletlenül eltaposott egy útszéli csigát? Szerintem tudod a választ. Nincsen rózsa tövis nélkül. Utóbbi típus sokkal fejlettebb érzelmi intelligenciával rendelkezik és leveszi azokat a jeleket, amiket te küldesz, akár egy pillanat alatt, sokkal megértőbb, megnyugtatóbb és empatikusabb, mint a legtöbb pasas, de kísérletileg kimutatták, hogy az átlag férfi kb. 9 perc alatt vette észre, hogy valami gond van, mert a párja egy jó ideje elhallgatott és nem szólt hozzá semmit. Nyilván itt sem érdemes általánosításokba esni, bár vannak nagyon szélsőséges esetek, de azért nem mindenki ilyen. A legtöbb pasi nem fogja megérteni, abból, hogy azt kérdezed tőle, "Te nem vagy éhes?”, hogy te éhes vagy, mivel közvetlenül kommunikál, nem közvetetten. A nők nagy részénél teljesen természetes a közvetett kommunikáció, az érzelmi utalások, hogy a másikhoz ilyen módon jutassák el az igényeiket. Nem fogja megérteni a sértődésedből és abból, ha azt kérdezed, "Szerinted nem kéne valamit elmondanod?”-ból, hogy megbántott Téged, mivel a nagy részüknek a két bites agya nem erre a kommunikációra lett tervezve. Azt viszont már inkább, ha azt mondod neki közvetlen módon: "Figyelj, ezzel és ezzel megbántottál, szeretnék veled erről beszélni.” Aztán említhető az is, hogy egy nőnek többszörös ingere van arra, hogy beszéljen ahhoz, aki neki fontos, mivel érzelmileg így tud feloldódni. A férfinak viszont a nap végén igénye van arra, hogy elvonuljon a barlangjába, vagy kicsit bámulja a TV-t (talán képletesen is az őskori tábortüzet szimbolizálva). Itt jönnek a legnagyobb problémák, mikor a nő elkezdi magyarázni az aznapi sérelmeit a férfinak, akitől azt várja, hogy meghallgassa, de mivel ő csak egyfelé tud figyelni (ellentétben a nővel, aki több felé), egyre idegesebb lesz, mert lemarad a legjobb gólokról a focimeccs közben. Mennyivel egyszerűbb lenne azt mondani, hogy "Figyelj Kicsim, látom, hogy fáradt vagy és szeretnéd nézni a meccset, én viszont szeretnék Veled megosztani pár dolgot, ami ma történt Velem, ha megnézted a meccset, szánnál rám egy 20 percet, hogy meghallgass?” Ha még ez meg is történik, és a férfi leül a nővel, hogy az megoszthassa vele búját-baját és kibeszélje magából azt a rengeteg belső érzést, ami felgyűlt benne aznap, még itt sincs vége a problémáknak… Ugyanis ekkor történik meg sokszor az a klasszikus hiba, amit a férfiak nagy része követ el, mivel a "két bites” agyuk miatt, azt hiszik, a nő problémákat sorolnak neki, amit Neki kéne megoldania. Ennek a következménye az lesz, hogy elkezd tanácsokat osztogatni a nőnek ("Miért nem csináltad ezt és ezt? Ezt szerintem így kellett volna megoldanod, stb”), amitől a nőben egyre jobban megy fel a pumpa, mivel ő nem tanácsra vár, csupán arra, hogy valaki meghallgassa, aki fontos neki. Mennyivel egyszerűbb lenne kedves férfi társam, ha egy ilyen helyzetben például megkérdeznéd: "Most tanácsot szeretnél Tőlem kérni, vagy csak azt, hogy meghallgassalak Téged? Nagyon szívesen meghallgatlak, mert érdekel mi volt ma Veled.” Nyilván még ezernyi különbséget lehetne sorolni férfi és női gondolkodásmód között, pár fontosabb elemet most érintettem. Remélem, tudod alkalmazni a gyakorlatban az olvasottakat.
