Néha úgy érzem, hogy meg fogok bolondulni... Pszichiátriai értelemben nem lehet belebolondulni. Bár a gyász egyik előidézője lehet különböző pszichés zavaroknak (pl. alkoholizmusnak, pánikbetegségnek, hypochondriának, stb.), szkizofrénné válni nem lehet tőle.

 

A szkizofrénia genetikai alapú betegség, szerte a világon 1% körüli a gyakorisága, s ezt az állandó értéket a különböző egyéni és társadalmi események nem változtatják meg. A gyászolók mégis gyakran félnek ettől, pl. azért, mert azt tapasztalják, hogy nem urai az érzéseiknek (amelyek szinte elöntik őket), vagy mert átmenetileg hallani vagy látni vélik az elhunytat. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a gyász gyakori és normális jegyei, semmi közük sincs a megőrüléshez.
Bár a gyász és a szkizofrénia közötti különbség a pszichiáterek számára nyilvánvaló, néha nem csupán a gyászoló, hanem a hozzátartozók is az elmebetegség jelének tarthatják a gyász egyes jegyeit, ezért érdemes bővebben is kitérni a különbségekre. Míg gyászolóknál a "látomások", "hanghallások" átmenetiek, s csak az elhunytra korlátozódnak, szkizofréniában a hallucinációk tartósak - akár folyamatosak is lehetnek -, tartalmuk változatos, abszurd elemekkel telített. A szkizofrének által hallott hangok - szemben a gyászolókkal - gyakran becsmérlő vagy parancsoló jellegűek, sokszor kommentálóak (vagyis a szkizofrén "kihangosítva" hallja, hogy ő éppen most mit csinál). Míg a gyászolók betartják a köznapi élet viselkedési normáit, addig a szkizofrének magatartása bizarr, a társadalmi konvenciókat nem tartó. A gyászolók beszéde (csakúgy, mint más, normális emberé) logikus, összeszedett - ezzel szemben a szkizofrének beszéde logikátlan, csapongó, helyenként érthetetlen, bizarr szófordulatokkal telített lehet.