Főoldal» Cikkek» Halál vonata» Gyász

A túlélők gyermekei
                                                                                                                                         


"A túlélők gyerekei gyakorta úgy járnak el, mintha a titok az övék volna s el kellene rejteni a saját gyermekeik (a harmadik generáció) elől.”
Judith S. Kestenberg teljes tanulmánya a Thalassza pszichológiai folyóiratban jelent meg 1994-ben
 


A szülők és nagyszülők múltjának transzpozíciója a túlélők gyermekeinél és unokáinál
Túlélők gyermekeit elemezvén, velük egyénileg vagy csoportban beszélve úgy találtam, hogy e generáció a betegség és az egészség állapotaiban egyaránt igyekszik áthelyezni magát a holocaustba, a szülők világába. Csakugyan érvényteleníteni akarják a szüleiket ért igazságtalanságokat és kegyetlenkedéseket azáltal, hogy leereszkednek azok múltjába, s arra a jelenben keresnek gyógyírt. Akiket ez a feladat túlontúl megterhel, esetleg kezelésre jelentkeznek; mások a holocaust történetét tanulmányozzák. Például önmagukról írják disszertációjukat (Schwartz, 1981), vagy csoportokat alakítanak, hogy szüleik iránti érzéseiket megvitassák (Fogelman, 1988). Választott feladataikban sokan kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, így cáfolván rá a mítoszra, hogy a zsidók alsóbbrendűek. A túlélők igyekeznek megoltalmazni gyermekeiket annak ismeretétől, hogy mi történt velük, s megaláztatásaik és dehumanizálásuk titkát is magukba kellett fojtaniuk. A túlélők gyerekei gyakorta úgy járnak el, mintha a titok az övék volna s el kellene rejteni a saját gyermekeik (a harmadik generáció) elől. Mégis, épp mert a szülők múltjába helyezik át magukat, s mert úgy viselkednek, mintha ők lennének az üldözők és az üldözöttek, tovább származtatják a nemzedékek közötti titkot a harmadik generációra.

Lana*, egy háromesztendős lány megkérdezte anyját (túlélők gyermekét), hol van a nagymamája és a nagypapája. Azt a választ kapta - az igazságnak megfelelően -, hogy meghaltak. Ez nem vetett véget a kérdezősködésnek. A kislány tudni akarta, hol voltak a nagyszülei. Sokakkal ellentétben, akik szintén túlélők gyermekei, Lana anyja sohasem látogatta meg szülei sírját, és semmiképp nem akart lányával odamenni. Bár megóvta magát a szülei múltjába való beköltözéstől, az „acting out" által felfedte, hogy öntudatlanul is ott lakozik. A családját manipulálva megrendezett olyan jeleneteket, melyekben férje és gyermeke elárulja és elhagyja. Mindeme jelenetekig nem került szóba, meg tud-e Lana szabadulni attól az érzéstől, hogy nincs rá szükség, hogy ki van rekesztve és magára van hagyva (Kestenberg, 1989). A küldetés terhe alatt, hogy módosítaniuk kell a történelem menetét, hogy újra kell építeniük a rombadőlt házakat és elégtételt kell adniuk a holocaust áldozatainak, a túlélők gyermekei, ahelyett, hogy maguk cselekednének, átörökítik a küldetést tulajdon gyermekeikre.


Az identitás problémái
A túlélők gyakran féltek felfedni zsidó identitásukat, nem csupán azokban az országokban, ahol nem volt ildomos az embernek a maga zsidóságát kinyilvánítania, de azokban az országokban is, ahol a zsidók biztonságban érezhették magukat. Mégis, annak ellenére, hogy a zsidó származás hétpecsétes titok volt, a zsidó túlélők gyermekei és unokái a kezelések és interjúk során felfedték, hogy a tiltott tudást őrájuk is átszármaztatták.
Németországban a túlélők gyermekeirekettős küldetés várt. Németországban nevelkedtek, de szüleikkel ellentétben Izraelben kellett élniük. Zsidókkal kellett házasodniuk, s tovább kellett örökíteniük a zsidóságot annak ellenére, hogy osztálytársaik és barátaik zömmel keresztény németek voltak eredetileg. Izraelben a túlélők gyermekeinek arra kellett energiáikat fordítaniuk, hogy felépítsék a zsidó államot, s nem tekinthettek a múltba. Csak később, a libanoni háború után tudatosították a túlélők izraeli gyermekei a maguk sajátos identitását, hogy ők annak a maroknyi zsidónak a leszármazottai, akik a Shoah-ból megmaradtak

A nyugati országokban a túlélők gyermekei közül sokan belezavarodtak szüleik identitás-konfliktusaiba. Az Egyesült Államokban a túlélők gyermekei közül rengetegen úgy küzdenek meg a maguk identitás-problémáival, hogy támogató vagy terápiás csoportokhoz csatlakoznak, s abból merítenek erőt, hogy túlélők gyermekeiként azonosítják magukat. Ez sokuk számára lehetővé teszi, hogy megtörjék a túlélő családokban




















 
Kategória: Gyász| Hozzáadta:: Hodildi(2013-06-25) W
Megtekintések száma: 491 | Címkék (kulcsszavak): halál után, gyász | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
 
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
 
   
Copyright MyCorp © 2024