Főoldal» Cikkek» Halál vonata» Gyász

A férfiak gyásza
Egy ismerős családban középkorú szülők vesztették el kamasz gyermeküket. A negyven éves apa az anyával ellentétben, teljesen bezárkózott. Nem beszélt fájdalmairól, amikor találkoztunk, néha még meg is kért bennünket arra, hogy ne beszéljünk a történetükről, azt mondta, majd amikor fontos lesz, akkor úgyis megered a nyelve. Nem így történt, egyre több falat húzott maga köré, sőt erre próbálta ösztökélni az egész családot is, az anyát és a másik két gyermeket.
 

A szakirodalom szerint a gyász mindenki számára alapvetően veszteség. Magában a változásban, a lélektani állapot megroggyanásában nincs nemi különbség, inkább ennek a nehezen feldolgozható érzésnek a feldolgozásában, megélésében lehetnek különbségek férfi és nő között. A gyász mély fájdalmat, szomorúságot jelent, ami sok esetben klinikai tüneteket is produkál. Egy ismerős családban középkorú szülők vesztették el kamasz gyermeküket.
Történetüket végigkísérve, elég volt a klasszikus férfi és női jellemvonásokra gondolnunk, azokra a gyakran sztereotíp meghatározásokra, miszerint a férfiak határozottabbak, keményebbek, erősebbek lelkileg is, kevésbé érzékenyek, könnyebben viselik a megpróbáltatásokat, érzelmi megnyilvánulásaikban inkább zárkózottabbak, egyedül, saját maguk oldják meg a problémáikat. Hogy ezek a tulajdonságok jobban segítenek-e a veszteség feldolgozásában, egyáltalán nem biztos, legfeljebb külső szemlélő azt mondhatja, a férfiak jobban viselik látszatra a gyásszal járó fájdalmakat. Az említett családban is hasonlóan zajlott le a gyász folyamata, a negyven éves apa az anyával ellentétben, teljesen bezárkózott. Nem beszélt fájdalmairól, amikor találkoztunk, néha még meg is kért bennünket arra, hogy ne beszéljünk a történetükről, azt mondta, majd amikor fontos lesz, akkor úgyis megered a nyelve. Nem így történt, egyre több falat húzott maga köré, sőt erre próbálta ösztökélni az egész családot is, az anyát és a másik két gyermeket.
A nők egyébként is sokkal mélyebben, nagyobb intenzitással élik meg ezt az állapotot, ahogyan a szomorúságot, megaláztatást, és a bűntudatot is. Érvényesül a sztereotípia: a nők inkább érzelmi lények, mint a férfiak, ezért az erősebb nem képviselői könnyebben kezelnek egy érzelmi állapotot, mivel inkább a realitásba kapaszkodnak. Az apa történetünkben is megmaradt a realitás talaján, de láthatóan messze több energiát fordított arra, hogy megeméssze 16 éves lányuk tragédiáját. Autóbalesetről volt szó, vagyis értelmetlennek nevezett halálról, ami tovább mélyítette fájdalmát, illetve fájdalmukat.

A nők általában nyíltabbak, közvetlenebbek, jobbak a kapcsolatteremtésben és a kibeszélésben is, mindez segíti az asszonyokat abban, hogy szorongásaikat - a gyászban is - feloldják ill. kezeljék. Sokkal egyszerűbb volt az anya számára akár a közértben elmesélni régi szomszédjuknak problémáikat, vagy a liftben két emelet között elsírnia magát, szinte szabályosan megkereste az alkalmas személyt, hogy beszélhessen a bánatáról. A férfi erre képtelen volt, kívülről úgy látszott, inkább elcsöndesedett, szomorúbb volt, mint máskor, megtörtebbnek tűnt a liftes vagy a közértes találkozásoknál. Ahogyan az élet más területein is szeretik a férfiak a vállukon vinni a világot, Péter - nevezzük így - is igazodott gyászában is az évezredes normákhoz. Elhárította a segítő kezeket, ebből fakadóan pedig az indulatait is messze rosszabbul kezelte, mint párj. Néhány hónap elteltével robbanékonnyá vált, előfordult, hogy találkozni sem akart senkivel és ezt meglehetősen gorombán közölte. A férfiak ilyenkor gyakran depresszióba süllyednek, vagy komoly pszichoszomatikus betegségek jelennek meg.
Különbség van a társas lét megélésében is a különböző nemű gyászolók között, a férfiak ugyanis sokkal inkább magányosan szeretnék megélni ezt az állapotot. Elutasítóak, nemi szerepüknek megfelelően agresszívabbak, jobban magukba fordulnak. Péter is egyre indulatosabbá vált, aki kétségbeesésében sem volt hajlandó bevonni a környezetét, hogy feldolgozza gyermekül elvesztését, és amikor az anya elsírta magát, előfordult, hogy rá is kiabált, ne bőgj! Úgy érezte, támasznak kell lennie, azt kell demonstrálnia, ebben a nagyon nehéz időszakban is inkább összetartania kell a családot, és minden erőfeszítésével erre összpontosított. Ebben az esetben végül szakember segített a családfőnek, de hosszú évek múltak el, mire feldolgozta tragédiájukat.
Felszeghy Csaba
Kategória: Gyász| Hozzáadta:: Hodildi(2013-06-25) W
Megtekintések száma: 149 | Címkék (kulcsszavak): férfiak viselkedése, gyász | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
 
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
 
   
Copyright MyCorp © 2017